Teljes cikk - 2026. november
Majdnem Air Force One
Elnök az ételszállító teherautóban
Trautmann Balázs
Meglehetősen sajátos életutat jár be az amerikai légierő 25-3300 lajstromszámú gépe. Igaz, sokkal inkább úgy ismerjük, mint Donald Trump személyes, elnöki különgépét. Amilyen sokszínű a politikus, olyan komplikált a négyhajtóműves eddigi élete is.
Költséghatékony, ideiglenes megoldás? A világ leglátványosabb korrupciós ajándéka? Kicicomázott, védtelen utasszállító? Minden feladatra alkalmas, repülő elnöki iroda? Nehéz igazságot tenni a számtalan, egymásnak meglehetősen ellentmondó vélemény között, de próbáljuk megnézni, pontosan miről is van szó. Miért ilyen forró téma a Boeing amúgy alapvetően csodálatos formájú 747-ese?
Veteránok
Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok 47. elnöke beiktatásának napján a légierő két, speciálisan az elnök és stábja szállítására felkészített és jelentősen átépített repülőgépet tartott hadrendben. A 82-8000 és a 92-9000 lajstromszámú Boeing VC-25A alapja még a világhírű, négyhajtóműves utasszállító, a 747-es korai, 200-as változata (erre utal egyértelműen a 747-2G4B hivatalos típusjelzése is).
A VC-25A-kat 1990. augusztus 23-án (82-8000) és szeptember 6-án (92-9000) szállították le, majd hivatalosan 1990. december 28-án, illetve 1991. március 26-án álltak hadrendbe. Ezek váltották fel az addig használt, két VC-137C repülőgépet (62-6000 és 72-7000 lajstromszámmal), amelyek átalakított Boeing 707-353B-k voltak, és egészen 1998-ig, illetve 2001-ig még a légierő elnöki flottájának aktív gépei maradtak.
Az ikerpárok közül az elsőként hadrendben állt 82-8000-es azonban már 1990. szeptember 6-án végrehajtotta első elnöki bevetését, melynek során George H. W. Bush-t szállította egy belföldi útvonalon, amely Kansas és Florida államokat érintette. Híresebbnek azonban testvére bizonyult: 2001. szeptember 11-én a 92-9000-es történelmet írt. Ezen a repülőgépen szállították el George W. Bush elnököt a floridai Sarasotából, közvetlenül a World Trade Center elleni terrortámadások után. A repülőszemélyzet fokozott fenyegetettségi körülmények között hajtotta végre a kritikus küldetést, az elnököt és kíséretét Washington D.C.-be visszajuttatva.
A repülőgépeket az Elnöki Légiszállítási Csoport (Presidential Airlift Group) üzemelteti, amely a Légiszállítás Parancsnokság (Air Mobility Command) alá tartozó 89. szállítórepülő ezred része, a marylandi Joint Base Andrews bázison állomásozva. Elsőként, 35 év szolgálat után a 92-9000-es búcsúzott el Trump elnöktől: 2026. június 18-án Franciaországból a G7-ek Évian-les-Bains-ben megrendezett csúcstalálkozójáról repítette haza kíséretével együtt.
Ajándék gépnek…
A „katari ajándék”-sztori kirobbanása után szakértők számtalanszor emlékeztettek már arra, hogy bármely, már elkészült repülőgép átalakítása, azaz olyan biztonságossá és védetté átépítése, hogy valóban és maradéktalanul alkalmas legyen az amerikai elnök szállítására, finoman szólva is összetett feladat. Más vélemények szerint egyenesen lehetetlen. Mint később látni fogjuk, ebben azért van is valami. A repülőgépnek folyamatos, biztonságos kommunikációt kell biztosítania, beleértve a nukleáris csapás elrendeléséhez szükséges eszközöket is. Az előző generációs 747-eseket nézve egyértelmű követelmény, hogy az ajándék gépet fizikailag is meg kell erősíteni mind belülről, mind kívülről, hogy ellenálljon a számtalan fenyegetésnek. Itt bizony szóba jöhet egy elműködött nukleáris töltetű fegyverből eredő, óriási erejű elektromágneses impulzus, a gépbe becsapódó légvédelmi vagy légiharc-rakéta, illetve akár az ellenséges vagy terrorszervezetek által a fedélzeten elhelyezett robbanószerkezet. Az elvárt szintű védelem eléréséhez jelentős átalakításokra van szükség, kívül és belül egyaránt. Nem véletlen, hogy az előző két elnöki különgépet - a két VC-25A-t - eleve erre a speciális feladatra áttervezve építették meg, így a megfelelő védelmi elemeket és rendszereket már rögtön a gyártósoron megkapták.
Sokkal nehezebb a helyzet, ha egy repülőgép már „konyhakész”, azaz már az előző megrendelő igényeinek megfelelően megépítették, berendezték, majd berepülték és le is szállították. Márpedig a szóban forgó négyhajtóművest még 2012 áprilisában adták át A7-HJA lajstromjellel a katari uralkodóház és a kormányzat megfelelően magas rangú tagjainak szállítását végző Qatar Amiri Flightnak. A 89 személy luxusszállítására kialakított géppel Európa és az Amerikai Egyesült Államok számos repülőterén lehetett találkozni 2023-ig, amikor a luxus magángépeket üzemeltető Global Jet cég Global Jet Isle of Man nevű leányvállalatához került. Innentől már sokkal kevesebb nyilvános információ érhető el a 747-esről. A New York Times értesülései szerint egyetlen tulajdonosa volt a gépnek, így nem volt bérelhető.
Cikkünk szempontjából az igazi izgalmak azonban csak ekkor kezdődtek. Donald Trump ismerten erősen szívén viselte az öreg VC-25A-k cseréjére még 2009-ben indított, majd 2015 januárjában a Boeing 747-81i kiválasztásával nekilódult projektet. Már 2025 legelején, a beiktatását követő hetekben a lehető legkeményebb szavakkal ostorozta a Boeinget a program csúszása miatt - az elnököt a hírek szerint kifejezetten idegesítette, hogy ugyanazzal a géppel kell utaznia, melyen még az idősebb Bush elnök is repülhetett. Már ekkor felmerült annak a lehetősége, hogy egyszerűen vásárolnak egy luxusgépet és átalakítják, természetesen az elnöki ízlésnek megfelelően.
Az ötletet tett követte: majdnem ez történt. 2025 februárjában az elnök első számú elintézőembere, Steven Witkoff különleges megbízott leszervezte, hogy a szóban forgó VIP-gépet februárban már a Mar-a-Lagóban fekvő Trump-birtokhoz közeli, floridai Palm Beach repülőtéren Donald Trump személyesen megtekinthette, kívül-belül persze. A gép méretei és persze a „full-full” belső meggyőző volt, így hivatalosan minden, az elnökre vonatkozó szabályt betartva (igaz, az alkotmány szerint szükséges kongresszusi felhatalmazást természetesen mellőzve) elfogadta a katari kormány nagylelkű ajándékát. Mint hangsúlyozta, „hülye lenne” visszautasítani ezt. Igen, a 400 millió dollárra becsült értékű gépet bármiféle ellentételezés nélkül adták át, hivatalosan csak ideiglenesen, hiszen a két „igazi”, Boeing-féle VC-25B hadrendbe állásával az átmeneti kormánygépet az elnöki könyvtár kapja majd meg.
A Pentagon május 21-én vette át a megfelelő dokumentumokkal az óriást, majd azonnal elkezdődhetett a megfelelő átvizsgálás, nagyjavítás és az alapos átépítés megtervezése. Ennek költségeit a szakértők már ekkor legalább egy milliárd dollárra becsülték. A N7478D ideiglenes lajstromjelet kapott gépet gyorsan átrepülték a texasi Majors Fieldre. Ez az a repülőtér, mely otthont ad az L3 Technologiesnek, mely megkezdte az ajándék négyhajtóműves elnöki átépítésének hosszú és roppant költséges folyamatát.
Bajos munkálatok
Ezek az átalakítások azonban a legjobb esetben is csak részeredményeket hoznak - ha a valódi célszerszámnak tervezett és épített VC-25A-k képességeivel hasonlítjuk össze. Jelen esetben valószínűleg lehetetlen lett volna, hogy az ajándékba kapott repülőgépet utólag megfelelő elektromágneses védelemmel lássák el. A rendelkezésre álló, korlátozott számú fénykép alapján hiányos az aktív önvédelmi képesség is és nem találunk olyan, meglehetősen könnyen azonosítható „dudorokat” a géptörzsön sem, melyek bármilyen integrált önvédelmi rendszer felszerelésére utalnának. A VC-25A-k tervezésekor és gyártásakor már a kor csúcstechnikáját építették be, de később is folyamatos korszerűsítésekkel, új rendszerek integrálásával növelték mindig a maximumra az elérhető védelmet. És ez csak az, amit a fényképek alapján láttunk a két veterán Boeing külsején az évtizedek alatt. A belső avionikai és önvédelmi fejlesztések pedig érthető módon a legszigorúbban védett titkok közé tartoztak.
Az amerikai légierő végül 2026 április közepén kezdte meg a tesztrepüléseket a 747-8i BBJ-vel. Újságírói kérdésre ekkor erősítette meg a VC-25B Bridge Aircraft tesztprogramja légi részének megindítását a légierő szóvivője. Mint hangsúlyozta, „arra számítunk, hogy a repülőgépet legkésőbb 2026 nyarán átadják az Elnöki Légiszállítási Csoportnak.” Nos, ma már tudjuk, ez meg is történt.
Igaz, tavasszal az információátadás meg is szűnt. A légierő akkor nem volt hajlandó bármilyen további információkat szolgáltatni a tesztprogramról, beleértve azt sem, hogy hogy pontosan mikor kezdődött el, illetve hány repülést terveztek be. A beszédes Vader01 hívójelet használó repülőgépet április 16-án észlelték a népszerű ADS-B jeleket követő webes és telefonos alkalmazás sasszemű felhasználói Texas felett. Az óriásgép a Greenville-ben található Majors Field repülőtérről szállt fel, átrepülte az oklahomai Tulsát, valamint a texasi Amarillót és Abilene-t, majd visszatért a Majors Fieldre. Ez az a repülőtér, mely otthont ad az L3 Technologiesnek: a cég az átalakítási projekt fővállalkozója. És persze nem véletlen a helyszín sem, hiszen a greenville-i létesítmény éppen a Pentagon nagyobb repülőgépein végzett, ilyen jellegű átalakítási munkák központja.
A helyi spotterek által készített videók és fotók alapján a gép sima, hófehér festéssel kezdte meg az átalakítása utáni próbarepüléseket, A nyilvánosságra került képek alapján a négyhajtóműves kommunikációs rendszerén meglepően kevés, kívülről azonosítható módosítást hajtottak végre. Igaz, mivel a Boeing eleve szofisztikált, szélessávú műholdas kommunikációs rendszerrel építette meg Katar számára, így talán nem is akkora meglepetés, hogy az első repülések alatt csak néhány új, a géptörzsre integrált antenna és két, ultramagas frekvencián (300 MHz-3 GHz) működő műholdas érzékelő volt újdonság a már korábban ismertté vált külsőhöz képest. Érdekességként azonban megemlíthető, hogy ekkor még nyoma sem volt a sokat emlegetett és az elnöki védelemhez elengedhetetlenül szükséges DIRCM-rendszerek jellegzetes, kenu alakú külső moduljainak. Pedig a vállról indítható, hőkereső önirányító fejjel vezérelt rakéták elhárításához alapeszköznek számítanak nem csak a korábbi VC-25A-kon, de a veszélyes műveleti területre küldött szállítógépeken is. Természetesen nincs olyan fogatókönyv, ahol az elnököt és kíséretét szállító gép a legsérülékenyebb időszakban, azaz a le- és felszállás közbeni, alacsony magasságú és mozgási energiájú fázisokban védtelenül hagyható lenne az ilyen, roppant hatékony fegyverekkel szemben. Persze minden elnöki látogatásnál igyekeznek hermetikusan lezárni és ellenőrizni az érintett repülőtér környékét, de tudjuk jól, hogy tökéletes védelem és megelőzés nincs. Erről Donald Trump személyesen is tudna mesélni, 2024. július 13-án ő is kis híján merénylet áldozata lett.
Az olyan rendszerek, mint például az Elbit fejlesztette, a polgári utasszállító repülőgépek egy részén is fellelhető C-MUSIC vagy a Northrop Grumman Guardian igen népszerű a kormánytagokat szállító gépeken vagy a szupergazdagok magánjetjein egyaránt. A Magyar Légierő A319-esére az izraeli Bird AeroSystems által gyártott Speros került fel - ezzel a géppel a magyar kormány tagjai is gyakran repültek.
A VC-25A flotta többek között AN/AAQ-24(V) irányított lézeres zavarórendszerrel (DIRCM), AN/ALQ-204 Matador infravörös zavaróberendezésekkel, rakétaindítást figyelő érzékelőkkel és a nukleáris robbanásoknál fellépő, óriási erejű elektromágneses pulzálás elleni védelemmel is fel van szerelve. Az átalakítás óta eltelt hónapokban a korábban Katar tulajdonában lévő 747-esből megalkotott VC-25B-n ezek közül egyik sem jelent meg. Azt pedig már hivatalosan is elismerték a Pentagonban, hogy az elnöki a repülőgépen nincsenek vészkijáratok az alsó szinten és hiányzik a tartalék áramellátó rendszer is. Nem véletlenek ezek a hiányosságok: beépítésük a repülőgép olyan szintű „visszabontását” és a szerkezet átépítését igényelték volna, melynek végrehajtása, majd megfelelő hatósági engedélyeztetése nem fért bele a meglehetősen szűkre szabott elnöki határidőbe.
Csere-bere
Hogy azért valóban nem lehet minden rendben a VC-25B Bridge Aircraft önvédelmi képességeivel, arról egy eléggé egyértelmű és óriási nyilvánosságot kapott eset tanúskodik. Július első hetében az elnök Isztambulba látogatott, a soron következő NATO-csúcstalálkozóra, méghozzá az új különgép fedélzetén. A hazánk felett áthaladó 747-es rendben le is szállt Ankarában, majd a tárgyalások és egyéb programok végeztével Donald Trump felsétált a lépcsőn, a gép ajtajában integetett egy keveset a kameráknak, majd belépett a fedélzetre. Igen ám, csak éppen nem maradt ott. Miközben a videofelvételeken látható, hogy a sajtó képviselői - a szokásoknak megfelelően - a hátsó ajtóhoz illesztett lépcsőn érkeznek a fedélzetre, az elnök és legszűkebb kísérete csendben távozott is a VC-25B-ről. Ehhez egy emelhető platformos ételszállító (catering) teherautót használtak: a szendvicsek és üdítők helyett Trump volt a szállítmány. A teherautó feltűnésmentesen elhagyta a különgépet, majd lassan elhajtott egy, a közelben várakozó Boeing C-32A szállítógéphez - ez a 757-200-as speciálisan átépített, VIP-szállításokra felszerelt változata. Ez a jellegzetes festésű kéthajtóműves hozta Törökországba, majd vitte haza Pete Hegseth hadügyminisztert, aki természetesen a lépcsőn, teljes nyilvánosság mellett sétált fel a fedélzetére Ankarában. A gépek rendben felszálltak, csak éppen a legfontosabb utas váltott „járgányt” az indulás előtt. Érdekesség, hogy a VC-25B megtartotta a hagyományos „AF1” hívójelet, annak ellenére, hogy az elnök nem volt a fedélzetén. A Trumpot szálító C-32A pedig a semleges „Reach18” hívójellel repülte végig Európát. A hazavezető utat ugyanis megszakították az Egyesült Királyságban. Hogy a dolog még rejtélyesebb legyen, az elnök a Mildenhall légibázison már a VC-25A fedélzetéről szállt ki. Az utolsó, Mildenhall-Andrews Légibázis útvonalat már az új VC-25B-vel tette meg, így a kamerák előtt már a „helyes repülőgépről” sétált le a lépcsőn. Mintha mi sem történt volna.
Az eseményt néhány napig sikerült csak titokban tartani: az újságírók azonban hamar gyanút fogtak, vagy éppenséggel megfelelő pletykákat hallgattak meg. A Fehér Ház szerint „igen hiteles információk” futottak be egy, iráni szervezésű merényletkísérletről. Milyen meglepő: éppen egy hordozható légvédelmi rakétával végrehajtott támadás veszélyével indokolták a példa nélküli csereberét. Ma már akár az akció előkészítéseként is felfogható Trump megjegyzése, melyet a NATO-csúcson tett: saját magát nevezte meg, mint Irán első számú célpontját. Igaz, a „target number one” így rejtetten hagyta el Ankarát, de óriási felháborodást okozott, hogy sem a washingtoni magyarázkodás szerint életveszélyben lévő gépen utazó újságírókat, sem a Fehér Ház be nem avatott és otthagyott tisztviselőit nem tájékoztatták a vészhelyzetről. Ők is csak a cikkekből értesültek arról, hogy az elnöki adminisztráció helyzetértékelése szerint mekkora veszélyben is forgott az életük…
A botrány egyik, számunkra kiemelten érdekes vonala éppen a gépcsere alapvető oka lett. Nem, nem magára a terrorfenyegetettségre gondolunk, hiszen az Air Force One hagyományosan az egyik legkiemeltebb célpontnak számít. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy ez az ankarai lépés a gyakorlatban is azt mutatta meg a szakértők szerint, hogy valósak azok az értesülések, melyek szerint a katari ajándékgép átépítése során nem lehetett még az öreg VC-25A-k védelmi képességeit sem elérni, nem hogy még meg is erősítsék a rakétavédelem területét. Ezen azért kevesen csodálkoztak: a gép külsejéről hiányoznak a légierő sokkal kevésbé kiemelt feladatot ellátó, többhajtóműves gépeit is védelmező rakétaindítást észlelő szenzorok, illetve a lézeres önvédelmi eszközök is, melyek az optikailag vagy infravörös érzékelőkkel felderített rakétákat rongálja meg, így ártalmatlanítva azok keresőfejét.
„Az új Air Force One tökéletesen biztonságos az elnök utazásaihoz, de ősszel további korszerűsítéseket és fejlesztéseket hajtanak végre rajta, amelyek befejezése körülbelül egy hónapig tart majd” - nyilatkozta az esetet követően Karoline Leavitt, a Fehér Ház szóvivője a CBS News-nak. Sajátos helyzet, amikor egy frissen átépített, gyakorlatilag vadonatúj katonai repülőgépet alig néhány hónap használat után máris korszerűsíteni és fejleszteni szükséges…
