Teljes cikk - 2026. március

Csoda helyett jövőépítés

Ukrán légierő: állandó készültségben

Trautmann Balázs

Továbbra sincs könnyű helyzetben az ukrán légierő és légvédelem. A küzdelem folyamatos, az erőforrások korlátozottak, az ígéretek távoliak. Az ország ugyanakkor már a tűzszünet utáni időkre is készül: egy új, harcedzett, nyugati technikával átfegyverzett jövőképért dolgoznak.

Jelenleg a legnagyobb teher már az európai forrásokból érkezett F-16AM/BM MLU Fighting Falconokon van. Ezek azok a vadászgépek, melyek elsődleges feladatai közé tartozik az ellenséges cirkálórakéták és drónok megsemmisítése, azaz a lakosság védelme. Emellett azonban folyamatosan részt vesznek a támadó műveletekben is: jellemzően statikus, már felderített és azonosított célpontok elleni, precíziós csapásmérő bevetéseket hajtanak végre.

Éppen ezért értékes az, amikor - ha szigorúan név nélkül is - de ukrán Viper-pilótát engednek nyilatkozni. A január elején nyilvánosságra hozott videóinterjúban a vadászpilóta az F-16-os flotta műveleteiről is beszélt, különös tekintettel a típus bevezetésére és a kezdeti időszak nehézségeire. Ne feledjük el, ez volt az első, már nyugati, komoly harci képességekkel rendelkező merevszárnyú, amit Ukrajna hadrendbe állíthatott. Egy ekkora lépés még békeidőben is komoly kihívást jelent (emlékezzünk csak a MiG-29-es Fulcrumról a JAS 39EBS HU-ra váltásra Kecskeméten), nemhogy egy aktív honvédő háború idején.

Az interjú egyik fókusza pont erre az időszakra, illetve magára a váltásra esett. Mint a vélhetően idősebb, tapasztalt pilóta elmondta, a teljes körű invázió legelső napjaiban (2022. február 24-e és az azt követő időszak) a légierő és a légvédelem viselte a támadás teljes erejét. Megjegyzendő, ha az interjúalany azóta is repül, akkor valóban tapasztalt pilótával állunk szemben. „Életünket adtuk, harcoltunk, de senki sem hitt bennünk. Mindenki azt gondolta, hogy egy ilyen nagy és hatalmas hadsereg, amilyennek az oroszok akkoriban állították magukat, képes lesz elfoglalni országunkat. De a hajózók ezekben az első napokban is beültek a pilótafülkébe, őrjáratra indultak, felderítették az orosz menetoszlopokat és támadásokat intéztek ellenük. Még a nyugati partnereink számára is elképzelhetetlennek tűnt, hogy a régi, szovjet eredetű repülőgépeinkkel képesek voltunk ilyen dolgokra, és akár megállítani is sikerült a támadó orosz erők járműoszlopait.” A pilóta ugyanakkor nem rejtette véka alá: ennek a hősiességnek ára volt, vérrel és géppel fizettek. „Természetesen komoly veszteségeink voltak, de nem álltunk meg, harcoltunk tovább: használtuk a gépeinket, fegyverzetünket, mert nem volt más választásunk. Bebizonyítottuk, hogy többet érünk, és nem adjuk fel.”

Elemzők szerint éppen a korábban tanúsított állhatatosság és kitartás jelentette azt az alapot, amire most a nyugati kormányok és légierők szakemberei szeretnék felépíteni a jelenlegi háború utáni, de már egy új konfliktusra készülő, az ország védelmét már magasabb fokon támogatni képes ukrán haderőnemet. A várható feladatkör továbbra is marad az, ami most „élesben” is alkalmaznak: légvédelem (cirkálórakéták, drónok elleni, saját terület feletti légtéroltalmazás), földi célpontok támadása, beleértve a közeli légi támogatási képességet is. Ezt egészítheti ki megfelelő fegyverzet esetén a nagy hatótávolságú csapásmérés (ehhez azonban nagy mennyiségű, modern cirkálórakétára lenne szükség, mint például az amerikai AGM-158B JASSM-ER), a légvédelem elleni küzdelem (SEAD) vagy éppen az ellenséges támadógépekkel szembeni fellépés, már Oroszország légterében. Ez azonban még elméleti síkon is csak a távoli jövőben képzelhető el.

Communicate!

A jelen és a jövő alapja a kommunikáció - nem csak a földön, de a levegőben is. A megfelelő szintű angol nyelvtudás nélkül az átképzés is lehetetlen. Az interjúalany hajózó szerint alapvető fontosságú volt ez a tényező ahhoz, hogy egyáltalán komolyan vegyék a volt NATO-vadászgépek átadásának akárcsak a lehetőségét is. Mint elmondta, amikor felmerült a nyugati gyártmányú repülőgépek beszerzésének lehetősége, az ukrán pilóták, akik napközben még mindig az ex-szovjet repülőgépekkel indultak bevetésre, esténként és szabadidejükben annyi időt töltöttek az angol nyelv tanulásával, amennyit csak tudtak. Pontosan felmérték, hogy ezen állhat vagy bukhat az akkor még nagyon is távoli siker. „Azok a pilóták, akik ma az F-16-os és Mirage 2000-es repülőgépeken szállnak fel a bevetésekre, 2023-ban és 2024-ben még szovjet gyártmányú repülőgépekkel harcoltak, majd leszállás után, a pihenőidő rovására szakítottak időt angol nyelvtudásuk fejlesztésére az újabb feladat előtt.”

Igaz, nem minden volt hasznos információ, amit angolul olvastak vagy hallottak. Az átképzés során ugyanis hamar kiderült, hogy a nyugati oktatók bizony egy teljesen más hadműveleti környezetre szabott taktikai megoldásokat tanítottak nekik. Egy olyan háborúra tudták felkészíteni az ukrán hajózókat, amely a NATO elképzelései, eljárásai és teljes képességcsomagja alapján zajlana. Ehhez képest a keleti front teljesen más terep: így a hajózók saját tapasztalataikra és az új típus frissen megtanult képességeire alapozva igyekeztek saját, a cirkálórakéták és drónok ellen hatásos taktikát kialakítani. Volt idő és lehetőség tesztelni: 2024 augusztusa és 2025 vége között - szintén saját közlés szerint - több mint 1000 ilyen támadóeszközt sikerült megsemmisíteni repülés közben, részben légiharc-rakétákkal, részben a 20 mm-es fedélzeti gépágyúval, bár ez a robbanással keletkező törmelékfelhő miatt igen kockázatos. Azonban nincs elég AIM-9L/M Sidewinder infravörös rakéta ahhoz, hogy a tömeges orosz légitámadások során minden célpontot ezzel tudjanak támadni.

Nem csupán Délibáb

Az elindított rakéták 98 százaléka eléri a célját és megsemmisíti vagy végzetesen megrongálja a célba vett orosz rakétákat, drónokat - ezt már egy másik, de szintén a névtelenséget biztosító csősálban és napszemüvegben nyilatkozó ukrán hajózótól tudhatta meg a nagyvilág. Természetesen független forrásból ezt az értéket sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudjuk - mint ahogyan azt sem lehet minden kétséget kizáróan tudni, hogy egy-egy tömeges légitámadás során valóban hány orosz támadóeszköz repül be és abból hány darabot semmisít meg a légvédelem és a légierő. Ami viszont már képek alapján tudható, hogy Ukrajna megkapta a Mirage 2000-5-ösök mellé a MICA közepes hatótávolságú légiharc-rakétákat is. Az átadott mennyiség persze nem ismeretes, de a frontra jutásuk már biztosnak tekinthető.

Az is bizonyított tény, hogy jelenleg is az infravörös Magic 2 kis hatótávolságú levegő-levegő rakéta az ukrán Mirage-ok fő fegyverzete. Ebből jellemzően csupán kettőt visz magával a bevetésre felszálló vadászgép a két, jellegzetes alakú, nagy méretű, 1700 literes befogadóképességű póttartály mellett. Ezekre az ország mérete miatt van szükség: mindkét nyugati típust csak az erősen védett, hazai és titokban tartott bázisokon engedik csak leszállni. Így szinte minden esetben a maximális üzemanyagmennyiséggel indulnak bevetésre. Éppen ezért komoly előrelépés a most nyilvánosságra kerülő MICA-k ukrajnai alkalmazása, hiszen a törzs alá akár négy is elhelyezhető ezekből a nagyon hatékony, infravörös és lokátoros önirányítású, közepes hatótávolságú légiharcrakétákból.

Bevásárlókörút

Nem véletlen talán, hogy a francia szál a jelek szerint továbbra is meghatározó marad az ukrán légierő tervezett jövőjével kapcsolatban. A generációváltás itt sem maradhat el: az öreg, de hatékonynak bizonyuló deltaszárnyúak mellé vadonatúj gyártású Dassault Rafale F4-esek érkezhetnek. Nem véletlen a feltételes mód, de a típus említése sem. 2025 november közepén a Párizsba látogató Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szándéknyilatkozatot írt alá „akár 100 darab” modern, 4+ generációs, kéthajtóműves vadászbombázó megvásárlásáról és hadrendbe állításáról. Az okkal-joggal történelminek nevezett dokumentum értelmében (persze amennyiben a szándékot valódi szerződés is követi majd a közeljövőben) a gépeket ráadásul igen gyors ütemben építené meg a Dassault: már 2035-re teljesnek kellene lennie az ukrán Rafale-flottának. A gyár tervei között 2026-ra már a havi három gépes teljesítményre felgyorsulás szerepel a Mérignac melletti végszerelő üzemben. Sietni is kell, hiszen a 2025-ös esztendőt 220, már megvásárolt és legyártásra váró gépes megrendelésállománnyal zárta le. Ha ehhez hozzátesszük az elméletileg beeső 100 gépes ukrán megrendelést, az jókora lökést jelenthet a francia védelmiiparnak.

Nem lesz azonban sima ügy az üzlet megkötése: például jelenleg is megválaszolatlan az a fontos kérdés, hogy ki fog fizetni a gépekért? Ez nem katonai vagy gazdasági, hanem kőkeményen politikai kérdés és mint minden ilyen, igen bizonytalan itt és most, 2026-ban, az ismert biztonságpolitikai környezeteben. Az biztos, hogy Ukrajna hosszú távú biztonságának és Európa keleti irányból történő védelmének alapvető fontosságú eleme a modern és hatékony légierő. Az is bizonyos, hogy erre a Rafale F4-es igencsak megfelelő eszköz lehet - ha meg is érkezik. A példányonkénti 80-100 millió euró azonban óriási költséget jelent, s ebben még a kiképzésre, a fegyverzetre, a karbantartásra fordítandó összegek nincsenek is beleszámolva. Cikkünk írásának időpontjában a lefoglalt orosz vagyonból vagy annak kamataiból tervezi a francia kormány finanszírozni a vadászgépeket. Kérdés, hogy ezt az Európai Unió miként fogja elfogadni.

Emellett azonban az is kérdés, hogy milyen fegyverzetet kapnának az ukrán Rafale-ok. Ha már a Mirage 2000-5-ösökhöz alkalmazhatják a Magic 2-es és MICA légiharcrakétákat, akkor ezek átadása igen valószínű. Szintén régóta használják az ukrán fronton az Armement Air-Sol Modulaire (AASM) Hammer irányított bombát, melyek gyártását minden erővel gyorsítja a Safran. 2024-ben a tervezett 600 helyett 840, míg 2025-ben várhatóan 1200-nál is több, az amerikai Mk 84-es bombára erősíthető irányítókészlet készült el. Döntő többségét Ukrajna kapta meg és használta el a MiG-29-esek és a Szu-27-esek szárnyai alá függesztve. A Storm Shadow francia kiadása, a SCALP EG is bevethető már a Szu-24M-ek segítségével, így várhatóan belőle is juthat a Rafale-okra majd. Kérdés, hogy a MICA-NG és a Meteor eljut-e ide, keletre, az új gépekkel?

Északi vitézek?

2025 októberében jelentette be Svédország kormánya - teljes nyíltsággal - az Ukrajnának szánt, új gyártású JAS 39E/F Gripen többfeladatú vadászgépek átadásának szándékát. Ulf Kristersson miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij találkozóján nem kevesebbről esett szó, mint 100-150 darab, új gyártású svéd vadászgép hadrendbe állításáról. Ez gyökeresen változtatná meg a haderőnem képességeit, természetesen csak a leszállításuk után. „Ez egy hosszú út kezdete, de egy lépéssel közelebb visz minket egy jelentős exportmegállapodáshoz a Saab, Svédország és Ukrajna között”, emelte ki a svéd miniszterelnök Linköpingben, a bejelentés során. „A mai megállapodás azonban nem a gyorsan érkező adományokról szól. Ehelyett egy hosszabb távú, jelentős védelemipari együttműködésről van szó. Ukrajna ezzel csatlakozna ehhez az egyedülálló, rugalmas vadászgépet használó családhoz” mondta Kristersson.

Az egyértelmű és kölcsönös szándéknyilatkozat egy 10-15 éves út kezdete, hangsúlyozta a politikus. Az együléses Gripen E gyártását jelenleg is igyekeznek felgyorsítani, így a legfrissebb számítások szerint egy esetleges, megkötött szerződést követően az első példányokat leghamarabb 2028 végén tudnák átadni Ukrajna számára. A legyártandó mennyiség és a projekt költsége miatt valóban reális a 15 éves teljesítés. És persze itt is komoly kérdésként merül fel a költségek finanszírozása. Az orosz fenyegetést komolyan vevő, friss skandináv NATO-tagország kormánya azonban igen elszánt az ukrán légierő fejlesztésének kérdéséhez. „Egy erős, védelemmel rendelkező Ukrajna a legjobb hosszú távú védelem - nemcsak Ukrajna, hanem egész Európa számára. Ehhez pedig a légtér ellenőrzése döntő fontosságú”, szögezte le Ulf Kristersson.

A kisméretű, de igen fejlett radarral, elektronikai önvédelmi rendszerekkel és fegyverzettel felszerelt Gripen E alkalmazása mindenképp jelentős előrelépést hozna a most használt F-16AM/BM-ekhez és a Mirage 2000-5-ösökhöz képest is. Nem is beszélve a még hadrafogható, maroknyi MiG-29-esről és Szu-27-esről. Igaz, lengyel források szerint a Fulcrumok flottája hamarosan bővülhet: Varsó kilenc újabb „duplafarkú” átadását fontolgatja.

A távolbalátók

Meglehetősen nagy port kavart fel, amikor 2024 májusában Svédország bejelentette, hogy egy 1,16 millió euró értékű katonai segélycsomag részeként két ASC 890-es légtérellenőrző radarrepülőgépet is átad. A Saab 340-es turboprop repülőgépre épített Erieye aktív fázisvezérelt lokátor nem csupán a légierő vadászgépeit vezetheti célra, de a légvédelemmel összekötve felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújthat az orosz cirkálórakéták és drónok felderítésében és megsemmisítésében. A két gép azonban nem csodaszer: a vadász méretű célpontokat a repülési profiltól és a körülményektől függően 300-400 kilométerről azonosítani képes ASC 890-esek nem tudják az ország vagy akár csak a frontvonal egészét lefedni. Pláne úgy, hogy a két példányból vélhetően egy gépet lehet csak folyamatosan bevetni, míg a másik karbantartás alatt van, vagy kiképzést hajt végre. A jelenlegi, nyílt információk szerint ráadásul csak az egyik ASC 890-es átadása tekinthető bizonyítottnak: ezzel már 2025 április végén Lviv körzetében hajtottak végre tesztrepülést, méghozzá a sokat mondó WELCOME hívójellel.

Az ország védelméhez azonban sokkal több és sokkal nagyobb hatótávolságú légtérellenőrző radargépre lenne szükség. Logikus lépés lehetne a GlobalEye hadrendbe állítása, mely már a sugárhajtású Bombardier Global 6000-es nagy hatótávolságú üzleti gépre alapozott. Ebből Svédország mellett az Egyesült Arab Emirátusok és Franciaország is rendelt: a svéd leszállítást éppen az Ukrajnának átadandó ASC 890-esek miatt fel is gyorsították.

Sokan és sokszor nem ok nélkül emlegetik a légi utántöltés képességének fontosságát. Az ország európai szemmel hatalmas, így valóban lenne helye és szerepe a „repülő benzinkutaknak”. A kérdés megoldását azonban sok minden nehezíti. Kezdjük azzal, hogy az F-16AM/BM Fighting Falconok közismerten a merev tankolócsöves megoldással képesek kerozint felvenni, míg a Mirage 2000-5-ös, illetve a Rafale F4 és a JAS 39C/D Gripen is a hajlékony csöves megoldással tud tankolni. Természetesen mind az európai Airbus A330+ MRTT, mind az amerikai KC-46A Pegasus képes akár egyszerre, egy felszállás során mindkét módszert alkalmazni, de ezek bizony drága repülőgépek. Ráadásul sérülékenyek is, így nehezen elképzelhető, hogy rövid időtávon belül ilyen képességgel erősödjön az ukrán légierő.

Veszteséglista

A nyugati típusok alkalmazása azonban veszteségekkel is jár - háborúról beszélünk. Az ukrán hivatalos és a nyílt forrásokból beszerezhető információk szerint négy F-16-os zuhant eddig le az Ukrajnának átadott gépek közül. Ebből három (2024. augusztus 26., 2025. május 16. és június 28.) műszaki hiba, a saját légvédelem tevékenysége vagy a lelőtt célpont roncsaiba ütközés miatt zuhant le. Ezek lehetőségek: az adott esemény valós okát, a többféle magyarázatot figyelembe véve gyakorlatilag lehetetlen meghatározni. Az viszont szinte biztos, hogy 2025. április 12-én az orosz légvédelem semmisítette meg az egyik Falcont, nagy valószínűséggel egy Sz-300V4 rakétarendszer volt a győztes, két 9M82MD rakétával. Megjegyzendő, hogy a három pilóta halálával járó négy esetből csupán ezt az egyet jelentette az orosz katonai vezetés is saját eredményének.

A Mirage 2000-5-ösökből eddig egyetlen példány elvesztéséről vannak információk. A gép Volin megyében zuhant le még 2025. július 22-én. A pilóta sikeresen katapultált és kimentették. A Délibáb a hivatalos közlés szerint műszaki hiba miatt irányíthatatlanná vált, melyet a hajózó jelzett a repülésirányítónak, majd elhagyta a gépet.